A kárpitot azért választottam, mert nem annyira rajzban, mint inkább anyagokban és színekben gondolkodom. A szövés művészetének saját nyelvtana van, mely az anyagok és a minták természetes ritmusa alapján a kompozíció elrendezésének művészete. Nagyon fontos tényező az idő is, a lassú napi munkafolyamatban megszelídített erőszak. Megnyugtat a szövés.
Először az ötletre van szükségem, hogy aztán pár év múlva gyapjúban megvalósítsam. Ez hosszadalmas építkezés, amely nap mint nap gazdagodik, magányos alkotómunka, hiszen a művet nekem kell megszőnöm.
Munkáimban a testtel foglalkozom, de nem a szó szoros értelmében, inkább elvont módon, különböző témák szerint, melyeket az emberi alak ábrázolásával társítok, vagy ezzel kapcsolatos saját érzéseim alapján. Vágyak és halál: e két végpont között oszcillál az anyag.
Mivel mániákusan csak testekkel dolgozom, kihívás volt számomra valami újjal próbálkozni, visszatérni a klasszikus kárpithoz, a magam módján.
A kis részlet egyfajta olvasás, megfigyelés, amelyet saját módszeremmel fordítottam le. Szeretem a részletes dekonstrukciót: megmarad benne a kép szellemisége.