Web of
Europe

Koncepció 1
Koncepció 2
Mercurius...
Térkép
Parafrázisok
"Kiállítások"
Videospot
Támogatók
Linkek

Kezdőlap
Kapcsolat
Copyright
Włodzimierz Cygan
Kérjük várja meg, míg a kép betöltődik! Włodzimierz Cygan
4. WŁODZIMIERZ CYGAN LENGYELORSZÁG

Születésem óta Łódźban élek, ahol a textil hagyománya igen jelentős. Amikor a művészeti középiskolában művészi mondanivalómhoz a legalkalmasabb nyelvet kerestem, ráakadtam a textilre, amely valóban megindított. Ez a 70-es években történt, amikor a lengyel művészek a művészet rangjára emelték az alkotótevékenységnek ezt a - korábban a kézművességgel azonosított - területét. Ez az időszak a „Lengyel Textil Iskola” nagy korszaka volt, ahogy a jelenséget Lausanne-ban nevezték; a legendás biennálé egy változatát be is mutatták Varsóban (talán 1971-ben). A különféle művészeti ágak művelői úgyszólván határtalan területként fogták fel a textilt. Ezért bonyolódtak bele olyan sokan akkoriban. (...)

      A különböző anyagok használata és a különféle technikák bevonása folytán az alkotótevékenységként definiált mai kárpit territóriuma rendkívül kiterjedt, de nem határtalan. Ahogyan a művészet más területein, itt is az újdonsághajhászás és a fotójelleg dominál, ez pedig gyorsan amortizálja a dolgokat, amelyeket félresöpör a soronkövetkező, az állítólag új. Úgy felejtődnek el, hogy esélyük sincs a nézővel kialakítható hosszabb és mélyebb párbeszédre, amely nélkül minden művészet (nem csak a kárpitművészet) érdektelenné és feleslegessé válik. Mindez a fiatal művészeket sem bátorítja arra, hogy a maradandó hatás érdekében tegyenek erőfeszítéseket, melyek eredménye hamarosan akár szemétkosában is végezheti. Elkerülhetetlen volna a régi és az új harca? E kérdésre munkáimmal próbálok válaszolni. Egyik első önálló kiállításom címe is az volt, hogy „Új régi munkák”, és ezt nem csupán szójátéknak szántam.

      Mindig úgy gondoltam, hogy a művészeti médiumként felfogott kárpit megújulásában az a körülmény jelentette a legfontosabb impulzust, hogy egy kézbe került három funkció: az ötletgazdáé, a terv kidolgozójáé és a végleges munka kivitelezőjéé. Ez a helyzet lehetővé teszi, hogy az alkotó elkerülje a három résztvevő kényszerű együttműködését, ahogyan a fordítás kényszerét is, mikor az ötletet eredeti nyelvéről, például a festészetéről egy másik nyelvre, például a textil nyelvére kell lefordítani. A végeredmény így jóval hitelesebb, egyedibb, és művészileg személyes lesz. Még a technikai tökéletlenségek is jelenthetnek előnyt és inspirációt a jövendő munkák számára.(...)

      Arra a kérdésre, hogy hogyan kerültem párbeszédbe a klasszikus kárpittal, nagyon egyszerű a válaszom – már az ötlet is megragadott, kíváncsian várom az eredményt és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy egy ilyen tiszteletreméltó társasággal találkozhatom. (...)